Kedves Naplóm!

Már megint úgy lett Karácsony, hogy nem szólt senki előre. Ide-oda bambult az ember, térültünk-fordultunk és egyszer csak bemondta a rádió hogy december van. Lassan már így kell hívni és kezelni az egész Decembert, hogy „Karácsonyhónap”, merthogy minden erről szól, valahogy így fogalmazódik meg minden, hogy benne van a „Karácsonyig, Karácsonyra, Karácsonykor, Karácsony után, - alatt” stb. Rövid idő elteltével is már elég fárasztó ez. Mármint hogy ekkora időt és helyet foglal be a rákészülés. ÉS EZ A FURCSA.

Maga az Ünnepek egy olyan szervezési-levezénylési horrort hoz magával, hogy szinte rendkívüli állapotot kellene kihirdetni Decemberre. Miért állítom ezt? Mert: Felborul a munkarend, ahány hivatal/cég/bolt/iroda/ember/szaki annyi féle nyitva tartás (tekintettel az előforduló „ledolgozásokra” is), senkit - jó: alig valakit - lehet december 15-től normálisan elérni, ahány iskola annyiféle ünnepi időpont, a gyerekeinknél minden évben kiszámíthatatlan, hogy mikor melyiknél hogyan indul a téli szünet. És akkor még ez mind a köbön, ha ezt össze kell egyeztetni a szélesebb család tagjaival. Az emberek konkrétan megőrülnek, ellepik a várost, az üzleteket és hörcsög módjára betakarítják ami az útjukba kerül, és öklüket rázzák az ekkorra már egésznap tartó dugókban. Mindezek közben, és alatt, elindul a „ki hova turnézik Karácsonykor”-féle kimittud, és ha végül összejöttek az ünneplők, akkor jó ha Szenteste még szóba állnak egymással... Joggal kérdezhetitek, hogy „ - húú nálatok tényleg ennyire borzasztóan néz ki a Szeretet Ünnepe?” Rendben! Nyílván van a fentiekben esetleg némi leegyszerűsítés, de szerintem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor arra vágyunk már, hogy legyünk végre túl az egész stresszen, amit ez a hónap okoz. És ide akarok kilyukadni. Miért hagyjuk, hogy beterítsen minket a Karácsonystressz? Miért nem pont arra használjuk inkább a lazább munkahelyi beosztást (mindenki le-lecélget, mondván, hogy most kell menni a beigliért például) munkaszüneti napokat, hogy relaxáljunk, feltöltődjünk, kiengedjünk, rendbe tegyük magunkat?? A lázas rohangálás és hadonászás helyett talán érdemesebb lenne befelé tekinteni, összefogni a családtagokkal, szeretteinkkel, mostantól ne arról szóljon a december, hogy elpusztítunk mérhetetlenül sok tonna fenyőfát, csomagolóanyagot, legalább ennyi zsírt, cukrot, és idegsejtet (nem baj majd januárban méregtelenítünk a OneWellnessben?). Szóljon végre arról a December, hogy jól-legyünk végre magunk, jól-legyünk együtt.


Boldog Ünnepeket kívánok,

a One Wellness csapat nevében is,

sziasztok, Barbara